Mandics György: Róvott Múltunk a három kötet együtt

... Mandics György régóta ismert szerző a hazai és erdélyi könyvpiacon, és két kötete is az ősi írásokkal foglakozik, közöttük a rovásírással (A rejtélyes írások könyve, Budapest, 1981, és Rejtélyes írások, Budapest, 1987) A székely-magyar rovásírás valóban tele van rejtélyekkel, és tudományos kutatása csaknem egy évszázadot vesztegetett el tévesnek bizonyult feltevések elemzésére és bizonygatására: 1. volt-e az avarságnak és a honfoglaló Árpádi magyarságnak is rovásírása, és 2. a székely rovásírás valóban nem más, mint csak a 15. századi magyar erdélyi humanisták kitalálmánya. Közben értékes ötletek merültek feledésbe, sőt mefontolásra érdemes régi és ősi rovásírásos emlékek mentek veszendőbe. Aztán kiderült, hogy volt késő avarkori rovásírás (a szarvasi tűtartó, a székely rovásírás legközelebbi rokona), és kora Árpád-kori is (Kalocsa, Homokmégy-puszta, keleti türk - és nem avar-székely - rokonsággal), a székely rovásírás legkorábbi epigráfiai emlékei pedig nem a 15. századból valók. Hanem egyre szaporodnak a 13-14., sőt immáron a 12. századi feliratok is. Előbb-utóbb minden bizonnyal előkerülnek még korábbiak is. Az első kötet a székely-magyar rovásírás-töténet emlékeinek és bonyodalmainak minden esetre és kérdésre kiterjedő kézikönyve, óriási és pontos bibliográfiával, adatokkal, tökéletes pontossággal írt nevekkel, születési és halálozási adatokkal, ritkán vagy soha nem olvasható hiteles történetekkel. Kiváncsian várjuk, hogy egy hasonlóan tartalmas és vaskos köte - egy életmű koronája - milyen további fontos részletekkel és megoldásokkal egészíti ki és folytatja ennek a 'kellemetlen témának' az ismereteit.

Makkay János

MTA Régészeti Intézet