Mandics György: Somogyi Antal rovásírásos gyűjteménye VI. Az ősi szavak nyomában

Miután kiadtuk a Magyar rovásírás teljes corpusát 2010-2011 között, 2002. oldal terjedelemben, s megállapítottuk, hogy a hiányzó mintegy 60-70 monográfia közül a legfontosabb a rovásírás történelmi helye megállapítása szempontjából a hosszú feliratok státusának megnyugtató tisztázása, ha az ember nem akar olyan áltudományos kijelentések terjesztőjének felcsapni, mint az MTA egyes munkatársai, akik egyetlen szöveg elolvasása és tanulmányozása nélkül papagájként ismétlik Szarvas Gábor felelőtlen kijelentését, a hosszú feliratok hamisítvány voltáról, aki gőgösen elutasította azt az elemi követelményt, hogy akár csak egy pillantást is vessen Somogyi rovásírásos gyűjteményére, s minden állítását arra a bizonyítatlan téveszmére alapozza, hogy Somogyi átírásai, amelyekből két vékony füzetnyit adott ki, azonosak a teljes hosszú rovásírásos corpusszal, amelyeket jómagam ástam ki Magyarország legnagyobb könyvtárainak régen zárt, de ma is csak kutatóknak hozzáférhető gyűjteményeiből. Aki csak átlapozza ezt a négy vaskos kötetre rúgó anyagot(SARGY I-IV, 2012-2015), az láthatja, hogy ilyet hamisítani nem lehet, mert több mint húsz eltérő rovásábécét eltérő korszakokra jellemző helyesírási szabályokkal használó hamisító egy nonszensz; a szövegek ugyanis bokrokat alkotnak néha 5-6 variánssal, amelyek összevetés után homogén, értelmes ősszövegek rekonstruálását teszik lehetővé, amint azt kimutattuk a 498 oldalas SARGY V.-ben. A mintegy 250-re tehető szöveg nagyjából 165 eltérő rovásírásos anyagot takar. (...)

Méret. A4

Belív: színes

Oldal: 598